A piramis tetején *( Önmegvalósítás)
Vajon hányan jutunk el oda,
hol a legbelsőbb énünk,
s nem kell félnünk, ha kivet
A lepkéket mindig elfújja a szél
Ősszel láttam először,
tekintetem megakadt az arcán.
Szegény, de csúnya- gondoltam halkan.
Kék tűz
lápon köd nyom, alabástrom ég szakad hóhab ágyon, Mari lányom lázcsatak megálmodtad Bandi fiú halálát bánni fogod a sok titkos találkát lúdvérc csókol éjjelente örökre vagy bélyegezve süss, kék tűz felfűzték az ajtó fölé fagyöngyöd megszámoltad a fekete göröngyöt borbátorság lányos házhoz eljövet göröngyök közt lápi lidérc nem követ? ablakon át beleskedik fiú lánynak kedveskedik süss, kék tűz boglya gyúlt […]
Legutóbbi hozzászólások