Háló

Megtekintve: 34 alkalommal

Karma

A karma végső lépcsőfokán állok,
még érzi pelyhes nyomom a föld,
tik-tak, pók szövi szarkaláb hálóját,
cigány lányka hosszan jövendölt.

Veszített lelkeim, odaát vártok.

Roskadt ágak vagytok szerte-szét,
korhadok én is zúgó szellemerdőn,
a szertelen konstans ma eljön,
csatázik velem a vérszívó nemlét.

Apa szürreális, vastag tölgy,
mára gondolata, csak zörgő levél
őszi liget alvó hintáján,
pedig milyen igaz is volt jó anyám,
gyönyörű szemén és csillámló szaván.

Vélemény, hozzászólás?