Megtekintve: 674 alkalommal
Karma
A karma végső lépcsőfokán állok,
még érzi pelyhes nyomom a föld,
tik-tak, pók szövi szarkaláb hálóját,
cigány lányka hosszan jövendölt.
Veszített lelkeim, odaát vártok.
Roskadt ágak vagytok szerte-szét,
korhadok én is zúgó szellemerdőn,
a szertelen konstans ma eljön,
csatázik velem a vérszívó nemlét.
Apa szürreális, vastag tölgy,
mára gondolata, csak zörgő levél
őszi liget alvó hintáján,
pedig milyen igaz is volt jó anyám,
gyönyörű szemén és csillámló szaván.
Maretics Erika
7