Háló

Megtekintve: 310 alkalommal

Udvarház – II. Játékban szerepelt!

Amikor hazafelé mentem, megállítottak az emberek. Kérdezgették, hogy mi van velem, hogy vannak a gyerekek, merre megyek.
Mondtam nekik, hogy egy udvarházat keresek, ahol a nagyapám lakott. Senki nem tudta, hogy hol van. Azt sem, hogy létezik.
Akkor az erdő felé sétáltam épp és elfelejtettem a mohával benőtt köveket az udvarház lépcsőjén. Elfelejtettem, hogy hol vagyok.
Egy szarka cserregett a fákon és akkor azt gondoltam – meglehet – az az udvarház az én keresztem. Amit viszek erdőről erdőre, fáról-fára. Oda van szögezve az életem egy verandára, ahol a muskátlik áttelelnek és amit hiába keresek gyerekkorom óta.
Akkor nagyon elkeseredtem. És kiáltozni kezdtem, hogy: Hahó! Hahó. – Valaki figyelhetett abban a nagy keresésemben, mert a ház egyszercsak előbújt azokban az árnyékokban, azokban a sóhajokban, amiket az emberek éreznek.
És ott állt magányosan, egy erdő kellős közepében a nagypapám. Bajsza volt, az akkori divat szerint hitleres bajúsza.
Kiabált valamit. De nem értettem mi az. Csak arra gondoltam, hogy meghal nemsokára ő is.
És soha nem találom meg őt és az udvarházat.
Csak keresem és keresem. Amíg meg nem halok.

Vélemény, hozzászólás?