Mese a fájdalomról – II. Játékban győztes!!!
az utolsó szobában lakott
úgy volt hogyha felnő
átköltözhet a nagyokéba
vattacukorszag volt a temetésen
alig várta a harangot
a pátert Péternek hívták
még Rózsa sem futott éjfélkor olyan gyorsan a bálról
mint akkor ő
albínó pókokról fantáziált azóta
másztak fel
nem tudta mi pontosan a szűzhártya
azt hitte pókpetezsákhoz van köze
nem Péter barát ujjához
hármat szorított össze
erős körmökkel az orgonát ütve
ő nem mert sírni pedig szörnyen fájt
korábban ragadt tejfogába a vattacukor
“Kis szaros, míg mi élünk, nem teszed be a lábad!”
de kellett a szoba
az orgonát csak onnan nem hallotta
majd elromlott a kazán
azt hitte csak meleget csinál
de vattacukorszaggal égett a ház
ropogtak benne a testek
pedig úgy volt hogyha felnő
átköltözhet
de túlélő
nem
volt
csak
pókpetezsákok
karamelltömött tejfogak
nagylányhajak
és az orgona megrontott hangja
az utolsó szobában maradt