Megtekintve: 217 alkalommal

---

Fel-le

---

Tövig rágtam körmeim
emlékszem:
a sárga fény volt csak és a
kirakatok halovány
csilláma –

és kabátban voltál
rövid hajadba túrva
tenyerem vibráló homlokodra
ujjaim karodra
és meleg voltál
de az ég hideg
a kő alattam fagy
és a falak penészes
tömb-darabok.

az ajkaid puha mámora
megittalak ott
magamnak
combom térdem bokám
remegésem
kezem
(istenem hogy tehettem)
forró és kemény
ágyékod
hazamentünk
márványos mellkasod
szőrszálak erdeje
mellbimbód körött
a nyelvem
s fel-le
fel-le
én-te
fel-le…
nagy vagy és okos
drága
s felettem-bennem
kitörő vulkán vagy –

aztán reggel
az ölemben
csendesen
lecsókoltam álmaid
fűzöld szemedről
és térdepeltem térded
mellett
mintha imádkoznék
hogy a fény soha fel
ne kússzon
a redőny fölé –

mert akkor elmegyek.