Háló

Megtekintve: 62 alkalommal

híd

fényt hány
kivénhedt testemre
a város
feléd borulok
én vagyok a híd
önmagad között
s te sötétlő arcomra
veted tekinteted
talán fiadnak majd
(kit nem én adtam neked)
elmesélheted:

ha szeretnek: az a nyár
s a tél csak megtűrve lenni
szürkeboldogság vagyok csak
elkerültek mindig a
vörösláng képzetek
nekem csak a vér festi pirosra
a harangos delet
nekem csak hídnak lenni jó
a város felett
hol a piszkos fény simogat

Vélemény, hozzászólás?