Háló

Megtekintve: 20 alkalommal

Első lépések: Téli álom (1996)

Mint színes térkép a határ,
itt-ott hófödte tarka már.
Fehér-fekete a háztető,
a hó, mint sapka, fejfedő
borul reá.

Fűrészporos járdát tapos
sok száz láb, ifjú s koros.
Loccsan-fröccsen szét a sár,
elmúlt a nyár, álom már
a zöld határ.

Elfed a hó lassan mindent,
hó-fehérség ott fent s itt lent.
Szűzi lepel leng a tájon,
könnyed fátyol szálljon-szálljon
a határa.

Téli dunnát vált a táj,
befed mindent a homály.
Dunna alatt nyugszik a mag,
lovas szekér lassan halad
hazafelé.

Kopár erdő szélén falu,
sok-sok ház mind omlott falú.
Szegény ember rak a tűzre,
koszos kucsmát húz fejébe
s lefekszik.

Békés álom száll reája,
horkantásra áll a szája.
Álmodik egy jobb világról,
míg varjú károg rá az ágról
vádlóan.

Álmodik ő jó igáról,
négy ökörről, s úri házról.
Friss tojást több szakajtóval..
mindez álom, minden óhaj
távoli.

Szegény paraszt sutban fekszik,
fején kucsma úgy melegszik.
A tűz is régen kihűlt már,
szűk szobában pernye száll.
Hótól szikrázik a táj,
mindent elfed a homály:
omló falú kicsiny házat,
sok-sok mezítlábas lábat,
subát, kendőt, fejfedőt,
halandót és teremtőt.

(Ez egy 1996 körül, 17-18 évesen írt versem, ami egy pályázatra készült anno. Sajnos az első kis verses füzetem nincs nálam, abba 8 éves koromtól írtam kb.4 éven át…)

Vélemény, hozzászólás?