Háló

Megtekintve: 50 alkalommal

Első lépések: Álom (2003. július)

Ősz volt.
Hosszú, sötét ősz
haját az odvas fáknak rángatta a vihar
szele söpört végig az utakon
elhaló lámpák fénye pislákolt
a sírkertek fölött mint kísértet süvöltött
egy boszorkány, majd elérte a vég
nélküli idő.

Álmodott a békés táj, sosem látott rémeket
szőtt hálójába egy barna pók
ezüst tejfonalát mézzel itatta
Pegazusát egy szép szűz
csillagkép alatt elterülő parton
szomorú hattyúk ringtak a kristálytóba
fulladt szép Opheliájukat gyászolva.

Szeme zafírja kínok fájdalmát tükrözte
a holdsugár fehér fényét a tó gyémántja
egy ifjú szívének ő volt
az egyetlen igaz szerelem
mint óceánnyi érzés utazik a tó habjain
a szűz holt tetemének bomló sejtjeiben.

Csend könnyét hullatja a méla tó
hallgat és súlyos titkot rejt mélyen
az ifjú szívébe hatolt a Aphrodité bűbája
elől nem menekülhetett, szüzességét
a város kurtizánja adta
fel életét ezért a szép szűz.

Vélemény, hozzászólás?