Háló

Megtekintve: 25 alkalommal

Visszhang

A tó ma vizes vászonként lebeg,
fölötte fehér felhő-rongy,
súlyosan koppannak a hópelyhek.
Gyűrögetek egy múzeumjegyet a zsebemben.

Hideg fűzlevelektől sárgára ázott a part,
elhasadt kétfelé a kőrakást kerülve,
céltalan szélfutár ide-oda hord havat.
Üres fejjel bámulom a rakpart forgalmát.

Nagyélű csőrrel sirályok harapnak a horizontba,
jön a híg sötét, december kedvese,
vijjogásuk visszhang a bójákban.
A készülő képen háttal állok.

Szálerdő nőtt a kőrakás mögött,
barna bükkös Hegyestűig,
ágaikhoz korai hold ütődött.
Sapkám alól bánat lóg szemembe.

Vélemény, hozzászólás?