Megtekintve: 243 alkalommal
Első lépések: Emlék
Kisgyerekként hittem, a felnőttek jók.
Azt gondoltam velük biztonságban vagyok,
de összedőlt a világom, a bizalom elhagyott,
mikor apám inas keze először pofozott.
Olyan kicsi voltam, és annyira törékeny.
Szememben még ott volt reményem.
De a remény meghalt lassan évről évre,
épp úgy, ahogy emlékemben apám képe.
A lelkem még tiszta, és néha arra gondolok,
az én gyermekemnek vajon milyen anyja vagyok?
Mindent megtennék érte, de ez mit sem számít.
Hogyan lökjem a szavakat a szívemtől a számig?
Budapest, 1983.
Maretics Erika
9