Háló

Megtekintve: 65 alkalommal

Te hamis vagány

Szívemet koszos szavakkal boncolod,

 keselyű körmeid mélyeket vájnak,

múltam gyöngyeit röhögöd gyalázva,

mert fényük úgy csillog: Igazzá váltak.

Miért e vad düh, mily’ rugó mozgatja

irigy vágtáit csapongó lelkednek?

Sejtem, léha léted fogódzót keres,

hol hamis nótát, idegen pengethet.

Rossz címen kutatsz, túl magas a ló is,

mivel más hátán kapaszkodva loholsz.

Talán, ha alászállsz, s felnézel hozzám,

rájössz majd, hogy csak szégyenedben topogsz

Vélemény, hozzászólás?