Megtekintve: 186 alkalommal
Te hamis vagány
Szívemet koszos szavakkal boncolod,
keselyű körmeid mélyeket vájnak,
múltam gyöngyeit röhögöd gyalázva,
mert fényük úgy csillog: Igazzá váltak.
Miért e vad düh, mily’ rugó mozgatja
irigy vágtáit csapongó lelkednek?
Sejtem, léha léted fogódzót keres,
hol hamis nótát, idegen pengethet.
Rossz címen kutatsz, túl magas a ló is,
mivel más hátán kapaszkodva loholsz.
Talán, ha alászállsz, s felnézel hozzám,
rájössz majd, hogy csak szégyenedben topogsz
Kovács Károly
2