… saját nevem/b/en kerestelek
ismerem azokat
akik fejetlen plüss-sárkányokat
győznek le
ismerem azokat is
akiket
valós szörny-emberek
vetkőztetnek le –
ismerem a
felidézhetetlen helyekre
menekülő meggyalázottakat
– a pucéran integető áldozatokat –
ismerem
a kirakatban billegő
próbababába bújt
magamutogató galádokat
(cikornya-köpeny
bőr-rang és a turkált szemfedő
– minő védelmet nyújthat?)
de igazán Te ismered
a meg nem nevezetteket
hiszen
mindenki külön az Egy
a különleges mindened
(össze)pulzáló része…
s ha két kezem
ökölbe
vagy imába helyezve leled
azt is tudod
hogy melyiket
és éppen miért teszem
(pénz-vallás fellege
hatalmas boltívként az égen
– sírnak a hivatásos angyalok –
szivárványba kapaszkodó életek
egy-egy csepp méreg-esőben térnek)
s mikor a félelem serege
tör felettem pálcát
és vér-pacával
szennyezett lelkem
lesz a veszettek kenyere
Te adj
nekem helyet
az előre kifaragott
szeretet-kereszten
majd amikor
onnan is leemelnek
a látszat-szellemek
(amolyan arc-idegenek)
csak akkor
emlékezz rám
hogy……….