Szívemet koszos szavakkal boncolod, keselyű körmeid mélyeket vájnak, múltam gyöngyeit röhögöd gyalázva, mert fényük úgy csillog: Igazzá váltak. Miért e vad düh, mily’ rugó mozgatja irigy vágtáit csapongó lelkednek? Sejtem, léha léted fogódzót keres, hol hamis nótát, idegen pengethet. Rossz címen kutatsz, túl magas a ló is, mivel más hátán kapaszkodva loholsz. Talán, ha alászállsz, s felnézel hozzám, rájössz majd, […]
Egy bezárt, áthatolhatatlan fémajtó mögött bújtam meg, egy kopott kikövezett udvar sarkában. Valaki, később kiderült, hogy öreg-néném, motoszkált a réges-rég bezárt épület bejárati előtt. Alighanem itt lakhatott, még életében. Mozgatta a reteszt, vagy nyelvet, talán ki akarta nyitni. Nem bírtam a bujkálás feszültségét, s még mielőtt az ajtó mögött megpillantott volna, harsányan ráköszöntem, s erőltetett lelkesedéssel intettem neki. Előjöttem rejtekhelyemből, […]
néha apám elvitt magával
a falusi vendéglőbe
tudom fiút szeretett volna
elégszer belém sulykolta anyám
ismerem azokat
akik fejetlen plüss-sárkányokat
győznek le
ismerem azokat is
akiket
valós szörny-emberek
vetkőztetnek le –
a teremőr megbújt a pohár alján
aljas pohár nedves teremőr
az út szélén nem nő szilánk
Legutóbbi hozzászólások