Háló

Megtekintve: 218 alkalommal

Forradalom 2.0

Értem én, hogy megszülettem
és azt is, hogy vagyok,
de a kívül a belüllel egyeztethetetlen.
Néha a kívül, néha a belül a halott.
Értem én, hogy létezés és
értem én, hogy élet,
de mivel kell betömnöm a folyón ütött léket,
és miért jelölt a folyónak a medre?
Kabátomon jel a csillag.
Nem kell viselned, vedd le !

Álmomban szépek a párizsi lányok.
Mindegyik derűsen kacag.
Amikor meg bölcsészkednek,
komor pillantásuktól valós a pillanat.
Bájos szemöldökök mögül okos kis eszme,
hanyag ruháikból , magyarázó tenyér bújik elő.
A kávé csak kellék, hogy elmondhassa,
ő egy harcos kis felkelő.
De oltalom nincs, csak a lenyugvó Napban.
Holnap újra forradalom,
újra kávéházi lárma,
de most egyedül mereng egy forróvizű kád
illatpuha habjaiba zárva.
Csak nézlek és hallgatok.
A mi forradalmunk halott csecsemő
elménknek méhében,
ameddig vannak a de-vel kezdődő sorok.
Kiszállsz a kádból , fölöttem már
hatalmad van, te kis forradalmár,
mert a bőröd puha és mámorillatod…

Vélemény, hozzászólás?