Holdsarokra csillag
lápba bújt és ott szorított
szájat szorított kövekre
láb és láb
lépést hordozva
lápba bújt és ott szorított
szájat szorított kövekre
láb és láb
lépést hordozva
Kacagva jöttek az éteren keresztül,
a végtelen hídjain utat találva,
egy villanásnyi fényporon repülve,
Értem én, hogy megszülettem
és azt is, hogy vagyok,
de a kívül a belüllel egyeztethetetlen.
gerenda szemében szálka
patak partján tömött sorok
minden pont köröttem forog
Legutóbbi hozzászólások