Megtekintve: 185 alkalommal
Paripaszívvel
Mint szomorú, vígat játszó fekete özvegy, ha álom világa véget ér, mit mutat, mit ígér, zamatos mosollyal, s csak suhanc nem érti, hogy az öröm, álca, mit tálcán tart feléd, s léte egy sarok, egy kis menedék, egy aprócska folt, pont, semmiség. Csak haladunk, tudja jól, de nem jutunk előre, paripaszívvel fává feszülve, hintaló nyargal, s mint hintaszékbe tett fenék, egy kockacukor, ennyi, s feneketlen kút a lét, s dőre, ha többre vágy, menni előre, megrekedve egy ragasztott kőre rakni lábunk, s ha járunk, helyben csak, toporgunk, mint cseppek lassan a tetőn, ereszen, lefolyunk, mint szemünkből törő belvíz , arcunk redőin, esőcsatorna vizével a mélybe, a földet tápláló érbe, patak vizébe.
T. Gabriella (Toga)
6