Háló

Megtekintve: 185 alkalommal

Paripaszívvel

Mint szomorú, vígat játszó fekete özvegy,
ha álom világa véget ér, mit mutat,
mit ígér, zamatos mosollyal,
s csak suhanc nem érti, hogy az öröm,
álca, mit tálcán tart feléd,
s léte egy sarok, egy kis menedék,
egy aprócska folt, pont, semmiség.
Csak haladunk, tudja jól,
de nem jutunk előre,
paripaszívvel fává feszülve,
hintaló nyargal, s mint hintaszékbe
tett fenék, egy kockacukor, ennyi,
s feneketlen kút a lét,
s dőre, ha többre vágy, menni előre,
megrekedve egy ragasztott kőre
rakni lábunk, s ha járunk, helyben csak,
toporgunk, mint cseppek lassan
a tetőn, ereszen, lefolyunk,
mint szemünkből törő belvíz ,
arcunk redőin, esőcsatorna vizével a mélybe,
a földet tápláló érbe, patak vizébe.

Vélemény, hozzászólás?