Háló

Megtekintve: 60 alkalommal

bak

nem áll már soha számra az a ritmus

mi mértéket törve időn átszakít

és keresnem kell hol van az az izmus

mi korszakról korra engem átsegít

firtatnom kell hát hol van az a bánat

s örömnek dallama ami versbe lök

és zúgó fejjel szaggatom a hámot

de pányvát találok csak mi ideköt

táncoltam régen át a zöld mezőkön

és vad sörényem lobogott boldogan

gyorsan futottam át a lomberdőkön

ha ágakba’ néha meg is botlottam

szaladtam akkor bukva botladozva

de felkapott és vitt pajtásom a szél

nimfák serege hajolt jó botomra

a sípom visított mezőn szerteszét

ünnepelt a liget amerre jártam

élet-vadászok hódoltak meg nekem

hittem magamat magának nagy Pánnak

amerre léptem vígság jó bor teremt

elmúlt az ifjúság hóban csak lábnyom

visszanéz a képzelet s utána kap

lassan lengedez körülöttem álmom

maradok mi voltam csak egy kecskebak

Vélemény, hozzászólás?