bak
nem áll már soha számra az a ritmus
mi mértéket törve időn átszakít
és keresnem kell hol van az az izmus
mi korszakról korra engem átsegít
firtatnom kell hát hol van az a bánat
s örömnek dallama ami versbe lök
és zúgó fejjel szaggatom a hámot
de pányvát találok csak mi ideköt
táncoltam régen át a zöld mezőkön
és vad sörényem lobogott boldogan
gyorsan futottam át a lomberdőkön
ha ágakba’ néha meg is botlottam
szaladtam akkor bukva botladozva
de felkapott és vitt pajtásom a szél
nimfák serege hajolt jó botomra
a sípom visított mezőn szerteszét
ünnepelt a liget amerre jártam
élet-vadászok hódoltak meg nekem
hittem magamat magának nagy Pánnak
amerre léptem vígság jó bor teremt
elmúlt az ifjúság hóban csak lábnyom
visszanéz a képzelet s utána kap
lassan lengedez körülöttem álmom
maradok mi voltam csak egy kecskebak