Háló

Miértek (ké)reggel…

Minek utána, annak utána egyfelől a nagy  nihil mert miért is  aggódna múló önfeledten a csábvitéz ha  egyszer  sem bír el  vele….hát  legyen mondta rácsapta sár gőzös  lelke  deszka ajtaját és elszalad vele, mint  fodros  kutya  sáros  őszön hajdanán ám, senki fia  letegezte önmagát mert még sem bánkódik -miért is – a  rühes  kocsmaasztalon   búbánatos  poharak csengésével miközben a […]

Paripaszívvel

Mint szomorú, vígat játszó fekete özvegy, ha álom világa véget ér, mit mutat, mit ígér, zamatos mosollyal, s csak suhanc nem érti, hogy az öröm, álca, mit tálcán tart feléd, s léte egy sarok, egy kis menedék, egy aprócska folt, pont, semmiség. Csak haladunk, tudja jól, de nem jutunk előre, paripaszívvel fává feszülve, hintaló nyargal, s mint hintaszékbe tett fenék, […]

bak

nem áll már soha számra az a ritmus mi mértéket törve időn átszakít és keresnem kell

Kényszerzubbony

Ötvenöt éves vagyok, és harminc év után végre megszabadultam a férjemtől. Volt idő, amikor a szívem sem dobogott, ha ő nem volt a közelemben. Kedves volt, jó munkásember szilárd erkölcsökkel. Magas, erős termetű, és elég jóképű is. Bár ne lett volna ennyire főnyeremény! Az évek során sajnos minden, ami szerethetővé tette, elveszett. Agresszív lett, vert engem és a fiúkat is.