Háló

Megtekintve: 32 alkalommal

Hogy elérjelek

Mióta várlak e templomi csendben,
csak a tó tükrén csacsognak csillagok,
ma Zeusz sem dől itt nádkerevetre
a fehéren cikázó fényszálakon.

Imákat mormol a parti magányba
az ébredő Hold, s langyos szél a dalász,
hámlott fakérgen szívek várnak párban,
csak az enyémet rejti még gyantamáz.

Mézgás cseppekbe emlékeink zárva,
utat magamból hozzád hadd rajzolok,
tükörég vásznon holdezüstbe mártva
keret a világ, ecseted én vagyok.

*

Videómon: https://youtu.be/OffiqfIwF9o

Vélemény, hozzászólás?