Terveim a jövő hétre
A fantázianevektől szabadulok legelőbb.
Majd bevezetem a “valami” megjelölést
tárgyak, jelenségek, s az élők helyett
végül remélem eltűnnek az érzéseim is.
Tervezem, hogy megszüntetem a szerda nevű napot,
a valami sem illeti meg: nincs különbség nappala és éje között.
A vége nincs idő folyam menni fog nélküle, valamire készül szerda,
ez az izgága valami, mielőtt a lényegre tér.
Ha egy Fővalaki erősködne, hogy mi csoporttársak voltunk,
néztünk filmeket, jártunk pályaudvarokon,
s ha még további bizonyítékokkal szolgálna
tudnám, hogy ez a pedáns valaki csak valamizik valahol.
Türelmesen fogok várakozni a Mindenféle Téma Íróknak
Bolt előtt, ötlettáram üres, mesterségem végénél járok.
A sor lassan halad. Csupa ingatag belső világot árulnak.
Még ez is valami: mit ember tudhat és nem tudhat.
Jövő hétre tervezek egy vagy két nap unatkozást.
Pislogást, bóbiskolást érdektelen valamik felett.
Majd meglátom más lesz-e, mint Camus Közöny-e,
vagy csak a végtelen várakozás valamire.