Kategória: Irodalom Lírai művek
Megtekintve: 155 alkalommal
Kérdés
Most balga szavakon nyargal az értelem,
úgy tűnik végtelen
messze a megnyugvás.
Menedék a sűrű magány,
ahová a gondolat még visszatalál
az illúzióerdő színes ostobaságából,
bízván ,hogy tisztára marja a kérlelhetetlen IDŐ.
Tán hiába?
Az ész,elme tisztasága mit sem ér!
Odakint lám a fekete ronggyá agyonmosott fehér lett,
s csakugyan fehér a fehér ..?
Megkeverték a finom ízű színeket,
mélán mered maga elé a kába ész.
Ember, most hová mész
eme sáros úton?
Mezítlábas járásod eldülöngél valami hitvány ólba
s a bégetők ,bólogatók nyála csurog:
Oh be szép….!
Ha én ilyent tudnék?!
Ez lenne a jövő?
Tóth Zoltán
3