Megtekintve: 222 alkalommal
Elmélkedés
Gondolataimba temetkeztem,
felidéztem összes hibám.
Meddig még? Mikor múlsz,
s rakom le az igám?
Gyötrő képzetekkel töltött percek
fogságba taszítanak,
míg fájdalmamban raboskodom,
kötél idegeim nem lazítanak.
Lassan beforrnak már
a csontig ható sebek.
Eljött az ideje, hogy
végre tegyek.
Ütemét vesztett óraként,
követhetetlenül megyeget
az idő, olykor vágtatva rohan,
sokszor pedig megreked.
Sánta lábakkal támolyogva
fel-fel állok,
Minden reményem Istenben,
ez legyen a zálog.
Klausz Milán
2