Háló

Megtekintve: 19 alkalommal

Elmélkedés

Gondolataimba temetkeztem,
felidéztem összes hibám.
Meddig még? Mikor múlsz,
s rakom le az igám?

Gyötrő képzetekkel töltött percek
fogságba taszítanak,
míg fájdalmamban raboskodom,
kötél idegeim nem lazítanak.

Lassan beforrnak már
a csontig ható sebek. 
Eljött az ideje, hogy
végre tegyek.

Ütemét vesztett óraként,
követhetetlenül megyeget
az idő, olykor vágtatva rohan,
sokszor pedig megreked.

Sánta lábakkal támolyogva
fel-fel állok,
Minden reményem Istenben,
ez legyen a zálog.

Vélemény, hozzászólás?