Búfelejtő (Egy vagyonőr naplója….)
Nemrég még az utcán zengett a dal, szólt hozzám,
fülembe harsogta szüntelen: építsd a hazát!
Hisz tiéd a rög, mihez kötődsz, élj ,akár szegényen e szerint!
Mondd, mit tehetnék hát, iszom a bort megint.
Anyám úgy élt, s beszélt, ahogy diktált
a lelkébe mart igazság. Vesztett. Tudom ma már
szájából igaz volt a szó, míg dőzsölt álmok romján az elit.
Mondd ,mit tehetnék hát ,iszom a bort megint.
Láttam paraván mögött öltözni a rút nőt,
ünnepelték, s ő kacagott az álarc mögött.
Élvezte ám a NAGY ÁTVERÉS- t , s bedőltek neki mind.
Mondd, mit tehetnék ,iszom a bort megint.
.
Dolgozz, tanulj ,légy tisztes polgára hazádnak,
kiemelnek, de legfőképp légy hű tagja a Pártnak,
ám , ha mélyen nem bólogatsz, a hatalom orvul rád legyint
Mondd, mit tehetnék, iszom a bort megint.
Aztán béklyó szakadt, bilincs tört ,álnokul, csendesen,
taxisblokád is volt, meg népgyűlés, ahogyan kell,
hős mártír lett az eszes, ám ma dús asztalánál kevélyen csettint.
Mond ,mit tehetnék, hát iszom a bort megint.
Lám lopni kényszerül, ki tegnap még húzta az igát,
mivé lett a világ…? Sima szájú okosoké ,…ismét
százkarú a bűn, s a tisztesség….lám megint,megint csak veszít.
Mondd, mit tehetnék, hát iszom a bort megint.
Ím, most itt ülök ingatag székemen, hűlt kávém mellett,
fáradtan, kialvatlanul, láztól ég szemem.
Munkám még van. Őrzöm az Új Úri Vagyont,s rám köpnek sorstársaim.
Mondd, mit tehetnék ,hát iszom a bort megint.
2ooo.dec.19.