Megtekintve: 188 alkalommal
Tél nyomán
Pókhálószín felhők alatt rostokol az ősz
vizenyős, vöröslő fa-arccal,
a nap is csak horizonton időz,
tele a töke a sok kudarccal.
Tejködbe bújik a hold sápadt fénye;
ma árnya csak múlt heti dús magának,
égre tátog egy aszott gaz remélve
a létből a menny lesz a jobb kijárat.
De tél kardja suhog át a zord hajnali tájon,
utána mi marad; a pusztán üres lábnyom.
Bartha Katalin
0