Háló

kihűlő

megöregedtem
láttam a tükörben
szemeim körül üvegbarázdák
nemmosolyráncok penge ajkam mellett
hófehér homlokom felszántott szik

Lánc

Úgy tudtam, lesz lelki béke
ha elmúlik az ifjúság.
Dobog a szív, csak az idő

Hová…?

Borzas felhők varkocsába szalagot font fenn az  alkony, bíbor csipkés ledér leány,  miért szomorkás, csupa talány. Tüzet fútt rá a déli szél,  lobot vetett, izzott az ég… Mondd! Hová repít az éj…?