Háló

Lázálom…(Egy kamaszkori szalmonella fertőzés margójára…)

Visznek. Megint visznek. Zavaros kék lé felettem az ég, s a meleg  szeptemberi napfény melegéből semmi sem jut a  sebtében  rám vetett , gyűrött lepedő alá. …Lehet, nem is szeretném. Húz az álom  maga felé erős inas kezével, s amint megfog, nem enged. Lehunyom  szemem, vibrál, bánt  a fény, sárgán izzik pillám  súlya   alatt, akár gyomromból nemrég  a feltörő hányadék. […]

Valótlan

Hazaindulok, hóesés.
Arcomon jégkristály a könny,
a bőröm összegyűrt papír,
szemétre dobnám.