ne védj minket a kísértéstől!
Hogy katolikus, vagy református volt….? (katolikus pszt)
De hogy templom volt azt bizton tudom.
Szikrázó fényben fürdő, hófehér.
Ha nem hinnék mélyen,
mondhatnám, kissé ledér!
Mint gyorsan felkapott fátyol,
itt – ott málló vakolat,
kitárult ajtaja kacéran hívogat.
Ajtó felett a torony, égbe nyúló kevély,
benne harang,
magában dúdolgat,.. Je taime – je taime
a dallamra gondolatban vétkezik a pap.
Elpirul s elmond egy imát,
És ajka között morzsolgatja, imát, imát, imát!
Anélkül, hogy tudná,
a csínyben partnerre talál.
A gyóntatószékben ülve érzi egy nő illatát.
A lány pirulva kezdi történetét…
Minap a Jóska meg én épp elindultunk,
lényegtelen az úti cél…
Már nem tudom, hogy melyünknek
szállt el az agya?
Fecskék csivitelték felettünk,
vagy egyszerre mondtuk?
Vigyél minket a kísértésbe!
Rohantunk kézen fogva a vetésbe…
A pappal forgott a világ, sírva üvöltötte;
csend! Ne tovább!
Majd csendben folytatta, adj hálát az Úrnak
és mondj el ezer imát, imát, imát!