Háló

Kopjafákon

Kopjafákon lépdel az est, kidöntve a múltat,
esőfelleg rátelepszik, hangya vízbe fullad.

életbezártak

a halaszthatatlan dolgok kétes kimenetelű
merényletté nőttek s a legnehezebb volt
eldönteni mi tartozik bele

ne védj minket a kísértéstől!

Hogy katolikus, vagy református volt….? (katolikus pszt) De hogy templom volt azt bizton tudom. Szikrázó fényben fürdő, hófehér. Ha nem hinnék mélyen, mondhatnám, kissé ledér! Mint gyorsan felkapott fátyol, itt – ott málló vakolat, kitárult ajtaja kacéran hívogat. Ajtó felett a torony, égbe nyúló kevély,  benne harang, magában dúdolgat,.. Je  taime – je taime  a dallamra gondolatban vétkezik a pap. […]

Megoldás

Szóval ott tartok, hogy bogozom, kibontom, megoldom,
mielőtt hirtelen beáll a súlytalanság,
mert aztán föllebegve derül ki, alul más volt.