Háló

Megtekintve: 23 alkalommal

Jövő

 Űzött a vad,  testében  ín feszül, miként

 felajzott  íj,  szeme riadt tükör,

  mélyén kegyetlen félelem,

 dobban, rohan…rohan, lomblevél szakad.

Még menekvést remél.

 Dühödt kopók vérre veszett hada,

 tört ágak szilánkja roppan, mint dühöngő ács

 bárdja alól a fa forgács.

Szikrát  izzad  odafent a rengeteg ég.

  Fáradt a tüdő, feszít, 

vérhab  virágot okád a száj,

villám veszejtett  vén facsonk

döngő odva kiált: Adj Uram néki könnyű halált !                                .

Otthona  rég drótfonadék,

szöggel kivert védelem gyanánt

kéjesen terel a kegyetlen karám.

Gyilkos  dermedt  élvezet.

Mögötte már dobog, húsra vágy,

 marcangol gonosz fogú rettenet…

Vége…fagyott  vérerekben megalszik a csend,

…Végleg beáll a Rend.

—————————-

Holnap, ivadékok  avarszín életében

szétárad ismét a nyár omló íze,

árnyat adó lomb borong, lég

zizzen mély szurdok sötét ölén,

mígnem egy rőt  vörös napon,

holtszagú tél szemével  rádermed

A …GÉP.

Vélemény, hozzászólás?