Jövő
Űzött a vad, testében ín feszül, miként
felajzott íj, szeme riadt tükör,
mélyén kegyetlen félelem,
dobban, rohan…rohan, lomblevél szakad.
Még menekvést remél.
Dühödt kopók vérre veszett hada,
tört ágak szilánkja roppan, mint dühöngő ács
bárdja alól a fa forgács.
Szikrát izzad odafent a rengeteg ég.
Fáradt a tüdő, feszít,
vérhab virágot okád a száj,
villám veszejtett vén facsonk
döngő odva kiált: Adj Uram néki könnyű halált ! .
Otthona rég drótfonadék,
szöggel kivert védelem gyanánt
kéjesen terel a kegyetlen karám.
Gyilkos dermedt élvezet.
Mögötte már dobog, húsra vágy,
marcangol gonosz fogú rettenet…
Vége…fagyott vérerekben megalszik a csend,
…Végleg beáll a Rend.
—————————-
Holnap, ivadékok avarszín életében
szétárad ismét a nyár omló íze,
árnyat adó lomb borong, lég
zizzen mély szurdok sötét ölén,
mígnem egy rőt vörös napon,
holtszagú tél szemével rádermed
A …GÉP.