Háló

Jövő

 Űzött a vad,  testében  ín feszül, miként  felajzott  íj,  szeme riadt tükör,   mélyén kegyetlen félelem,  dobban, rohan…rohan, lomblevél szakad. Még menekvést remél.  Dühödt kopók vérre veszett hada,  tört ágak szilánkja roppan, mint dühöngő ács  bárdja alól a fa forgács. Szikrát  izzad  odafent a rengeteg ég.   Fáradt a tüdő, feszít,  vérhab  virágot okád a száj, villám veszejtett  vén facsonk […]

Az Utolsó Dal..

Tollam a földbe szúrom,
áradjon lefelé a tinta,
írjon a rögök közé sorokat,
táruljon fel a föld összes titka..

agy

te csak lépkedj,
a bolyhos redőkről nem mossa le senki lábnyomod
vörös rubintot találsz a földön