Veszteségek
Elröppent, elillant a lelkem fele.
Ezután sok időt fordítok a dolgok megformálására,
sok energiát pazarolok egy tiszta veszteségre.
Kétségbeesésem vetítőjében látom, a nőnek lyukas krajcárja
sincsen, de izgága, különcködik, tombol,
mint aki azt hiszi, egykor minden az övé volt.
Bekövetkezett a teljes pangás.
Akkor konkrét ok miatt éreztem selyemben, bársonyban magam,
ma ízléstelenségre vall kopottas ruhám, a kitárt
ajtajú ruhás szakerény, érzem, ama test hogyan vált át Anyagra,
s a sziszegő idő hűvös vizsgálótermében
mellemet a gumikesztyűs halál markolássza.
Szívesen eltérnék az Anyag szabályaitól.
A szférák kupolája alatt ma a csillagok is oly laposak.
Ám volt úgy, hogy rendkívülinek láttam egy tájat,
Onnan jöttem vissza természetem szerinti helyes útra.
Itt nevetgélek, szégyenem, kínom, de perünk is nevetésbe fullad.
Fogva tart a terhelési próba.