Háló

Megtekintve: 456 alkalommal

pillangó

vörös a haja. az éj tüzel.
lángot oltana férfikéz.
angyalnak álcázva ég üzen:
neki is fáj, ha rád úgy néz.
tincseit tépi. a mell zihál.
őrült e lány vagy isteni?
ölében zöld moha ágya vár.
a csúcsot mindenki ismeri.
ha sejtek falából mag hasad
nem számít szó sem intő jel.
hol papírkoporsó még akad
összeolvadhat csont és fej.
lelke már elszáradt vadvirág.
hajára szórták. kipereg.
elhitte ő mégis örök nyár,
csak márvány mosolya télszelet.

latens hő

őszül a haja. alkonyul. parazsát szítja.
hamvad már. szárnyain nincs toll, sem pihe.
csontjain fagy szele táncot jár. fólia-bőre
takaró. arcán a mosoly délibáb. szája, ha
nyílik zavaró. érte az éjszaka nem zihál.
tudja a tegnapi siheder felnőtt és a nyegle nyár
holnapra ősz lesz s lepereg lombtakarója,
a feslett máz. kérked’ a múlttal. ‘mi megmaradt:
évtizedekből csak kártyavár. elsuhan előtte,
s perc alatt összezúzza a valóság.

Vélemény, hozzászólás?