Háló

Megtekintve: 37 alkalommal

Jenő hiánya szülte fránya zabálás


mandarinszínű fáklya világította meg
Juli haját, a frissen kaszált kusza széna,
citrom illatot árasztott,
nyakán mint napos csirke pihéi,
apró tollak kunkorodtak,
kurkuma szoknyája feszült kerek csípőjére,
kikerics blúza, feltűnő lebegés,
friss sült kolbász párája lengte körbe,
mint a fóliasátor a bébiparadicsomot,
mustáros ajka rég leette az eperízű rúzsát,
amit nagy gonddal kent fel reggel,
falta a zsíros rudat, diétája a habokban,
a kolbászzsír pöttye leszállópályának tekintette,
a nő vakító gallérját, kényelmesen rá is huppant,
szétterítve ejtőernyőjét,
Juli lelke aranya bánatos fényt árasztott,
hisz elhagyta Jenő, a szerelme,
könnye potyogott, egy ananász hasára,
kezében eszcájgnyi csillogás,
a gyöngyös terítő ezer fogásról
árulkodott, Juli alig várta,
banán és birsalma, olajos saláta,
pekingi kacsa lesz a fő fogása,
aztán a mimóza, mézes szirupban,
sáfrányos kankalin, bújtatott fagylaltban,
borral öntözött, kadmiumszín dinnye,
kobaltos kökörcsin, nárcisszal díszítve,
vaníliamártásban aszalódott répa,
julienre leszelt, napraforgó héja,
a férfi fonnyadt csókjait harapta,
egy nagy kerek tálból
egyenként szemezve,
a tépett fényképek között üldögélve,
az utolsó emlékcseppek lassan,
öblös poharába csordultak,
aszúízű patakként folytak le torkán,
aztán a testes tölgyfa asztalra borulva,
elbóbiskolt a nápolyi Pitypang tavernában

Vélemény, hozzászólás?