Háló

Nem akarok mást

Nem akarok mást,
csak
friss levegőt,
ne feszítse mellkasom sóhaj,
könnyű szívvel indulni a hegyre,
felhőtlenül nézni messzeséget;
tal

pillangó

vörös a haja. az éj tüzel.
lángot oltana férfikéz.
angyalnak álcázva ég üzen:
neki is fáj, ha rád úgy néz.

Takarodó

Az éjszakai felriadások.
Az örökkévalóságnak tűnő
másodpercek, amíg a tudatom
kikecmereg az öntudatlanság

Október végén

Túl nagy a Hold, és szinte lepottyan, rá se merek most
nézni. Leseprem a sírt, sár, tölgyfalevél gubacsokkal.