Rengeteg és Fergeteg
Seholföldön sohanapján
útnak indult Fergeteg
égbe szaladt a nagy pajzán
felhő lánykát kergetett
szelet csapott neki bőszen
téllel bélelt köpenyben
szenvedéllyel kergetősen
borzongatta töretlen
Rengetegnek cakkos szélén
állt egy borzas platánfa
cudar fagyos napok révén
leveleit elhányta
morcos volt és nem tagadta
minden ága vacogott
rég volt hogy az istenadta
arany fényben napozott
Meglátta a fergeteget
rá is reccsent hangosan
léha fajzat kergetheted
kiengedve karmodat
bárány lelkű felhő lányka
inkább engem simogat
s suttog nekem madár látta
égben elsírt titkokat
Odvas szívű öreg bolond
árnyad göthös törzsed görcs
hiába hát éltes korod
nem vagy mégsem elég bölcs
ura vagyok földnek égnek
duzzad bennem vad erő
szemeimben tüzek égnek
s mosolyom is megnyerő
Ki tudna hát ellenállni
ha egekben kergetem
s beletépek kellem bájnyit
bömbölte a fergeteg
hóból csillám jegy ajándék
szebb mint gyémánt tudhatnád
élet végig ez a játék
soha meg nem unhatnám
Szónak szó a követője
vén platán és Fergeteg
dühe ömlött anyaföldre
s kelt belőle hadsereg
mérges tobzú életfákból
bükkből tölgyből rengeteg
lándzsahegyek minden ágból
vihar törő ezredek
Repült levél repült kéreg
szakadtak a gyökerek
vihar úrfi kedve éled
erdő helyett tar legyen
csupasz sivár halott lelkű
nem kell ide zöld tenger
tombolt vadul villámkezű
mint egy dolgos föld henger
Derékba tört tucat szálfát
sokszor annyit leláncolt
nem tudhatjuk szerit-számát
hány faháton áttáncolt
tépett csapzott zöld hadsereg
mégsem borult rá a rög
gyenge cserje ki kesereg
mikor az ég rádörög
Kart a karba vessző fonat
élő falon nincsen rés
száguldhat az orkán vonat
megtörik itt minden szél
egy támadott ezer ellen
mit hozhatna ez a harc
magányosan tehetetlen
jósolható a kudarc
Indulatát rontó kedvét
megbánta már Fergeteg
ímmel-ámmal törte ketté
mi nem volt túl termetes
belé szakadt tenni vágya
s földre kushadt mihaszna
miként platán rákiálta
elég legyen pimaszka
Apád anyád látott engem
égbe nőni s tiszteltek
erdő hűsén táncuk lengett
és ha néha twisteltek
én is ráztam levél lombom
megcáfolva az időt
hittük együtt konok módon
testvérségünk a jövőnk
Félre mérged sutba dühöd
elmélkedj az árnyamban
és ha magad elkerülöd
jártra váltod járatlant
újra béke hona leszünk
madár hangos tündérkert
szövetségen lakat kezünk
kulcsolt függő pecsétnek
Hegyen völgyön a hír járja
újra leng az ökörnyál
platánfa a szél barátja
vihar kabát szögön már
értelmetlen tombolásnak
emléke lett a mondás
ha gyökerek mélyre ásnak
sose vihar a rontás