Háló

Megtekintve: 57 alkalommal

Rengeteg és Fergeteg

Seholföldön sohanapján

útnak indult Fergeteg

égbe szaladt a nagy pajzán

felhő lánykát kergetett

szelet csapott neki bőszen

téllel bélelt köpenyben

szenvedéllyel kergetősen

borzongatta töretlen

Rengetegnek cakkos szélén

állt egy borzas platánfa

cudar fagyos napok révén

leveleit elhányta

morcos volt és nem tagadta

minden ága vacogott

rég volt hogy az istenadta

arany fényben napozott

Meglátta a fergeteget

rá is reccsent hangosan

léha fajzat kergetheted

kiengedve karmodat

bárány lelkű felhő lányka

inkább engem simogat

s suttog nekem madár látta

égben elsírt titkokat

Odvas szívű öreg bolond

árnyad göthös törzsed görcs

hiába hát éltes korod

nem vagy mégsem elég bölcs

ura vagyok földnek égnek

duzzad bennem vad erő

szemeimben tüzek égnek

s mosolyom is megnyerő

Ki tudna hát ellenállni

ha egekben kergetem

s beletépek kellem bájnyit

bömbölte a fergeteg

hóból csillám jegy ajándék

szebb mint gyémánt tudhatnád

élet végig ez a játék

soha meg nem unhatnám

Szónak szó a követője

vén platán és Fergeteg

dühe ömlött anyaföldre

s kelt belőle hadsereg

mérges tobzú életfákból

bükkből tölgyből rengeteg

lándzsahegyek minden ágból

vihar törő ezredek

Repült levél repült kéreg

szakadtak a gyökerek

vihar úrfi kedve éled

erdő helyett tar legyen

csupasz sivár halott lelkű

nem kell ide zöld tenger

tombolt vadul villámkezű

mint egy dolgos föld henger

Derékba tört tucat  szálfát

sokszor annyit leláncolt

nem tudhatjuk szerit-számát

hány faháton áttáncolt

tépett csapzott zöld hadsereg

mégsem borult rá a rög

gyenge cserje ki kesereg

mikor az ég rádörög

Kart a karba vessző fonat

élő falon nincsen rés

száguldhat az orkán vonat

megtörik itt minden szél

egy támadott ezer ellen

mit hozhatna ez a harc

magányosan tehetetlen

jósolható a kudarc

Indulatát rontó kedvét

megbánta már Fergeteg

ímmel-ámmal törte ketté

mi nem volt túl termetes

belé szakadt tenni vágya

s földre kushadt mihaszna

miként platán rákiálta

elég legyen pimaszka

Apád anyád látott engem

égbe nőni s tiszteltek

erdő hűsén táncuk lengett

és ha néha twisteltek

én is ráztam levél lombom

megcáfolva az időt

hittük együtt konok módon

testvérségünk a jövőnk

Félre mérged sutba dühöd

elmélkedj az árnyamban

és ha magad elkerülöd

jártra váltod járatlant

újra béke hona leszünk

madár hangos tündérkert

szövetségen lakat kezünk

kulcsolt függő pecsétnek

Hegyen völgyön a hír járja

újra leng az ökörnyál

platánfa a szél barátja

vihar kabát szögön már

értelmetlen tombolásnak

emléke lett a mondás

ha gyökerek mélyre ásnak

sose vihar a rontás

Vélemény, hozzászólás?