Kötődéseim

a végtelen már régóta nem vonz
és a belém gravírozott egészből
nem érdekelnek a fent és a lent
hullámzó grafikonjai sem

kis részecskékből rakom össze magam
kiválogatva jobbik énemet
hogy reggelenként az az arc nézzen rám
kinek visszaköszönni érdemes

a karmám tudja merre kell tartanom
hiába is dirigálnám más irányba
a hallgatás csak szimpla elterelés
raplis gondolataim becsomagolására

még kergetem az álmok rakoncátlan pillangóit
lepkehálóm persze nincs és nem is volt
a könnyebbik út számomra nem opció

gyűjtögetem az élet fekete-fehér szilánkjait
olyankor is mikor távoli galaxison
színkavalkádot ígér egy másik dimenzió