Háló

Megtekintve: 74 alkalommal

A köd mögött

Sikít az őszi szél kopott vonója,
avarra sírja bánatát az Isten 
esőt szitál, s megannyi könnye volna,
hogy enyhet árva koldusokra hintsen,

de jő a tél, szakadt ruhákra dermed,
szegények álmait fagyasztja dalba,
sehol kenyér, meleg, hiába tervek,
vacognak éhesen –, kevés hatalma;

tavaszra testük is soványra sorvad,
erő alig marad, szemernyi élet,
a nyár se hoz vigaszt, talán fasor, pad 
gyalázatos, hogy ennyi sors enyészhet;

az ősz üzent, s a szívbe költözött,
találd meg őket ott, a köd mögött.

Vélemény, hozzászólás?