Megtekintve: 386 alkalommal
Eső délután
Tiéd az eső koppanása az ablakon,
az ér puha érintése bőrömön,
s a levetett ruha illata.
Meleg szobára vágyom,
ablakán benézve,
míg hajamról pereg a gyöngy,
homlokod nevetve az üveghez nyomod.
Más jut eszembe,
válladon siklik kezem,
s az ég kékje percre pontosan sötétül.
Meztelen vagy előttem,
a szél végigfut a meglepett ágakon.
Enyém az ér puha érintése bőrödön,
s a levetett ruha illata.
Iklódi Éva
13