Háló

Megtekintve: 386 alkalommal

Eső délután

Tiéd az eső koppanása az ablakon,
az ér puha érintése bőrömön,
s a levetett ruha illata.

Meleg szobára vágyom,
ablakán benézve,
míg hajamról pereg a gyöngy,
homlokod nevetve az üveghez nyomod.

Más jut eszembe,
válladon siklik kezem,
s az ég kékje percre pontosan sötétül.

Meztelen vagy előttem,
a szél végigfut a meglepett ágakon.
Enyém az ér puha érintése bőrödön,
s a levetett ruha illata.

Vélemény, hozzászólás?