Háló

Megtekintve: 30 alkalommal

Rebellis

Hé! Maga ott a sor végén! Szedje a lábát!

Messze még a cél!- ordít a hajcsár,

suhint a korbács, húsba vág a szíj.

Nem! Nem megyek tovább- nyög a rab – elég volt  a kín!

Makacs fény gyúl a szem  mélyén,

és árok partján leül. .A többi hátra  nem néz,

monoton menetben  riadtan bújik meg a félsz,

mint kalitkába zárt madár, erőtlen verdes az ész.

Szó nélkül halad a sor, mint annyiszor, de

egy valakiben  lakozik  konok ellenkezés,

sziklakemény legény  a remény.

Meghalsz féreg, ha fel nem állsz!

Barázdát szánt, s vért terem a szikár

rabhát, korbács  süvölti csúf dalát.

Holt húsként ül az akarat: Inkább a halál!

Nem! Akkor sem megyek tovább!

Szája penge-rés,magába zárt

….Szakadt rongyként hever a test, holt a lény,

Szemében kihunyt a fény.

A pribék megáll, tovább már nem ösztökél.

Utolsó csurran a vér.

Csak azért is…fel, .felfelé…                  

Vélemény, hozzászólás?