Rebellis
Hé! Maga ott a sor végén! Szedje a lábát!
Messze még a cél!- ordít a hajcsár,
suhint a korbács, húsba vág a szíj.
Nem! Nem megyek tovább- nyög a rab – elég volt a kín!
Makacs fény gyúl a szem mélyén,
és árok partján leül. .A többi hátra nem néz,
monoton menetben riadtan bújik meg a félsz,
mint kalitkába zárt madár, erőtlen verdes az ész.
Szó nélkül halad a sor, mint annyiszor, de
egy valakiben lakozik konok ellenkezés,
sziklakemény legény a remény.
Meghalsz féreg, ha fel nem állsz!
Barázdát szánt, s vért terem a szikár
rabhát, korbács süvölti csúf dalát.
Holt húsként ül az akarat: Inkább a halál!
Nem! Akkor sem megyek tovább!
Szája penge-rés,magába zárt
….Szakadt rongyként hever a test, holt a lény,
Szemében kihunyt a fény.
A pribék megáll, tovább már nem ösztökél.
Utolsó csurran a vér.
Csak azért is…fel, .felfelé…