Feltámadás
Úgy lesz, hogy feltámadnak az árulók,
kibújnak a hajnal boszorkányai,
a hanyatlott életűek, megrontók,
Mefisztó, Wágner, Márta és Bálint.
Feltámad aki utolsó támaszom,
egy csörgő sapkába kényszerítetten,
majd azt mondja na, helló itt vagyok,
és lassú sérülés fonja a szívem.
Újra lesznek öngyilkos kamaszok,
akik ártatlanok, de rászedettek,
analfabétizmusból lett magyarok,
death metal-ra felesküdöttek.
Ott lesz Tolsztoj ezerkilencszáztízből,
novemberi hófoltokon fut,
katonái díszsorfala előtt
tollal, papírral követi Kutuzov.
Feltámadva is lesznek talajtalanok,
műfordíthatatlan busongó Ady-k,
Boulevard Sant-Michelen rúdtáncos lányok,
s a szerelem, mint beindult ringlispil.
Mozdulnak a Nagy Lászlói állapotok,
a Versben bujdosó-k feltámadva is,
mit műtét előtt szívük takargatott
több síkon ugyanazt újrakezdhetik