Megtekintve: 514 alkalommal
diófalevelekkel
Nem tudom,
én vagyok-e abban a fekete zsákban,
amit váltig cipelsz –
inged térdedre lóg,
cipőd letaposva -,
vagy a
földről szedegetett lábnyomok,
a demokrácia,
esetleg az utcalámpa-vágta
szürke csönd.
Tiéd-e az a kőfal, amihez
hátad döntöd, amikor megpihensz,
érzed-e a repkény fojtását
ádámcsutkád alatt?
Azt hiszem, én voltam
abban a zsákban,
meg számolatlan diófalevél,
és azért nehéz,
mert szerettelek.
Hatházi Áron
10