Háló

Megtekintve: 18 alkalommal

Elmélkedés az éjszakában

Partra vetett kit kihányt a tenger
Poros földön fetrengve ébredek fel
Napos a tájék mégis magánytól sötét 
Az élet pofonjaival hiába vetekszel 

Tán valaki kihúz a kút aljáról
Mert bedobtak mint Józsefet Jákob fiát
Sírva megtörve mondom Istenemnek
Mégis meghallgatja vajon imám?

Bazsalyog a nap mikor felnézek
Bár őszi odakint a hangulat  
De valami azt súgja halkan 
A jó tettek emelik fel hangjukat 

Vélemény, hozzászólás?