Megtekintve: 161 alkalommal
Elmélkedés az éjszakában
Partra vetett kit kihányt a tenger
Poros földön fetrengve ébredek fel
Napos a tájék mégis magánytól sötét
Az élet pofonjaival hiába vetekszel
Tán valaki kihúz a kút aljáról
Mert bedobtak mint Józsefet Jákob fiát
Sírva megtörve mondom Istenemnek
Mégis meghallgatja vajon imám?
Bazsalyog a nap mikor felnézek
Bár őszi odakint a hangulat
De valami azt súgja halkan
A jó tettek emelik fel hangjukat
Klausz Milán
2