Kategória: Irodalom Lírai művek
Megtekintve: 195 alkalommal
Angyal ( Vagy mégsem….)
Valaki levetett a FÖLDRE,
magamra hagyott, elment.
Kavargott utána a csillagpor…
Ím az emberek zárt világában
hétrét búslakodom:
Mivel érdemeltem ki a büntetést?
Talán mert szóltam…?Nem kellett volna…
Sosem lesz vége…
mind ,mind, ez itt és amaz ott,
visszaeső, akiknek vétke egy és ugyanaz:
A kimondhatatlan, az igaz,
fogában tart, béklyó,
kemény tanító az ostoba köz,
végül mégis belerokkan a SZÓ…
Ámbár SZÓ most is van,…./ lényege törölve…./
többnyire hitvány ürülék,s a lélek –mi mást tehet? – hallgatag…
Néhány, az ki tudja, szeme még elmondja,
ám füle immár süket és szája szorosan néma.
Így hát elvegyülök…
Ám CSAKIS …..gondolkodom.
Tóth Zoltán
1