Mai történet
Gyulu és női társa Pulu a padon ültek, egészen addig, amíg a zsaruk be nem kanyarodtak a rakparti utcába. Aztán menni kellett, mert hívták őket. Mindig ez volt, ha leültek arra a padra.
Ha kibomlanak a fák
Kibont a hajnal minden fát,
s napfény repked a bokrokon,
az álmos Hold cikkcakkba jár
a megrészegült házfalon.
Tükörjáték életre, halálra
A nő magába roskadva ült a magas sziklaszirten. Kihalt az egyébként forgalmas hegytető, a kirándulók ilyenkor már alszanak; neki nem jött a szemére álom, felmászott kedvenc helyére. Gyakran járt ide, amikor reménytelennek érezte jövőjét.
Angyal ( Vagy mégsem….)
Valaki levetett a FÖLDRE, magamra hagyott, elment. Kavargott utána a csillagpor… Ím az emberek zárt világában hétrét búslakodom: Mivel érdemeltem ki a büntetést? Talán mert szóltam…?Nem kellett volna… Sosem lesz vége… mind ,mind, ez itt és amaz ott, visszaeső, akiknek vétke egy és ugyanaz: A kimondhatatlan, az igaz, fogában tart, béklyó, kemény tanító az ostoba köz, végül mégis belerokkan a […]
jöttek
nagy cséplőgépek jöttek
hangos vasakkal marták a földet
az utakon pedig
mind ott voltak a régi jó parasztok
Nem koldul
Szürke homálykabátjába kucorodva
várja a reggeli napsugarat.
Jó szó helyett az is melegít,
mint egy „karéj kenyér”- gondolat.
Leheletéből még kigőzölög
Én vétkem
https://youtu.be/Km0Mzp1I2iQ Zeneszerző: Tauber GáborSzöveg: Ötvös Németh Edit
Rebekának
Hamarosan indulok
Visszatérő énem másmilyen lesz
Utolsó csókod
Testemből egy szeletet vesz
El(ésvissza)helyezkedés
Átültem egy másik sziklára
mert az nem szúrt annyira
“Menj vissza, alkalmazkodj
simulj rá, olvadj bele”
Felitta
a lépcsőkorláton ült
a háta pont abba az ívbe
hajolt mint az utcalámpák fénye
az árnyéka meg szétfröcsögött
Legutóbbi hozzászólások