Háló

A zsákos ember

Hűvös októberi estén vendégsereg gyűlt össze. A felnőttek sűrűn egymás szavába vágva beszélgettek. Három gyerek is volt köztük. Utánozták a nagyokat, és röhögtek mindenen.

Mai történet

Gyulu és női társa Pulu a padon ültek, egészen addig, amíg a zsaruk be nem kanyarodtak a rakparti utcába. Aztán menni kellett, mert hívták őket. Mindig ez volt, ha leültek arra a padra.

Tükörjáték életre, halálra

A nő magába roskadva ült a magas sziklaszirten. Kihalt az egyébként forgalmas hegytető, a kirándulók ilyenkor már alszanak; neki nem jött a szemére álom, felmászott kedvenc helyére. Gyakran járt ide, amikor reménytelennek érezte jövőjét.

Angyal ( Vagy mégsem….)

Valaki  levetett  a FÖLDRE, magamra hagyott, elment. Kavargott utána a csillagpor… Ím  az emberek zárt világában hétrét búslakodom: Mivel érdemeltem ki a  büntetést? Talán  mert szóltam…?Nem kellett volna… Sosem lesz vége… mind ,mind, ez itt és amaz ott, visszaeső, akiknek vétke egy és  ugyanaz: A  kimondhatatlan, az igaz, fogában tart, béklyó, kemény tanító az ostoba köz, végül mégis belerokkan a […]

jöttek

nagy cséplőgépek jöttek
hangos vasakkal marták a földet
az utakon pedig
mind ott voltak a régi jó parasztok

Nem koldul

Szürke homálykabátjába kucorodva
várja a reggeli napsugarat.
Jó szó helyett az is melegít,
mint egy „karéj kenyér”- gondolat.
Leheletéből még kigőzölög

Rebekának

Hamarosan indulok
Visszatérő énem másmilyen lesz
Utolsó csókod
Testemből egy szeletet vesz