Hogy ne mondják nincs ki a négy…
bal hátsó
tovább énekel a dróton
az ottfelejtett szamovár
minden éjjel újra számol
mennyi ami visszajár
az út szélén ülök megint
nem mozdulok..
Az út marad én is maradok
meg vagy le vagy el vagy vissza
a véremet vagy a vérebet
a homok majd beissza
a hátam nem zöld
és nem kék és nem lila
a belső folt meg
úgysem látszik
nagyon kemény és
nem csak játszik
jobb hátsó
nem is voltam ott
a macskáról még
pattog a zománc
az ég elkopott
a föld nyikorog
a macskán meg
nem is volt zománc
a banán csúszik
nem csak a héja
a macskán csak
szárad a zománc
nem is leszek ott
a macskáról majd
pattog a zománc
jobb első
elkapartam a macskát
most olvashatatlan
a lélekemelő rozsdás
nem beszélve a lelkemről
mondjuk nem is beszélek
hanem írok
ha ez sokáig így megy
lehet hogy sírok is
de elkapartam a macskát
igaz olvashatatlan
de legalább nem fázik többé
bal első
mondhatnám én is azt hogy
“Dömdödöm”
de tőlem nem lenne hiteles
mondhatnám azt is
hogy értem és elmagyarázom
de az nem lenne igaz
vagy megtehetném
hogy nem mondok semmit
de sajnos nem tudom befogni a pofám…