Háló

Megtekintve: 59 alkalommal

Az a pillanat

Langyos vágyakban unottan fürödve,

szívtelen ritmust rezegnek a dobok,

íztelen italom már szomjamat nem oltja,

parazsam hamu lett, csak az idő robog.

Hiteltelen csodák hitemet emésztik,

mert ördögi a szép, az áldozat is hazug.

Vándorútra keljek szerencsém keresni,

hol van, ‘kiért lettem, mit rejt ezer zug?

Borgőzben vibráló vágyébresztő bájak

lasszóján vergődve csiholjam a reményt?

Imát mormoljak, jósok szavát lessem,

tobzódva öleljek, vagy csiszoljam az erényt?

Lovak közé azt a gyeplőt, vágtass te idő,

nyűglődni kár, a szerencse úgyis vak!

Friss vizet keresek új keresztelésre,

vesszen a tespedés, vesszenek a szavak.

Víz hangja csicsereg, a függönyt lebbenteném,

de… de… megáll a lendület, lépésem béna,

álmom  néz vissza rám, hús-vér igézet,

bár ezer szó tolul fel, torkom mégis néma.

Nincs sikoly, rezdülés, tettetett ijedtség,

csak szótlan meglepetés, vágyban ezer íz,

és én most várok, várok, várok, amíg

boldog kéjelgéssel, csobog az a víz.

Vélemény, hozzászólás?