Háló

Megtekintve: 17 alkalommal

Tósztot üttet az éj

Koccintok a hamutállal egyedül vagyok de nem magányban. A leépülés részemmé vált, mi mocskos volt anno, most aköré építek ceremóniát.

Nézd, a tékozlóját!..

..De semmi sem veszett kárba! Harapok a mából még egy negyed órát, míg a holnap rá egy perc,úgy hazudik vagy sem e vers(iromány).. 

..Lehet nem is írom tovább, mert már “ő”írja magát. Megszólít a magány, kérdezi; hol találkoztunk mi,-e már, miamor? Én felismerem bárhol magát! Súgta fülembe éjnek évadján.

Magam vagyok, vagy csak az ejj játszik a fénnyel? Elmém vad táncot jár az örültséggel, ahogy az óra mutatója, sebesen lassúl s bennem tudatosul; csak ma vagyok épphogy a tegnapon túl..

Tags :

Vélemény, hozzászólás?