Fütty
Tarkán sétál a tömeg a heti piac felé….
a reggeli nap vidáman rám nevet.
Kihúzom magam, has be ,mell ki, feszít a lélegzet.
Hála termetemnek, ellátok a fejek felett,
mellettem / apai büszkeség / két hajadon leányom lép,
kiket méltán bámul a merész férfinép.
Ámbár korom nem agg, sőt, egyáltalán….
pajzán képzetem támad ,ha szemem lágy ringó csípőt lát,
és lobot vet vérem megint,
ha hamvas kebelcsoda jő szembe,s lenge
illata kacéran arcon legyint.
No , no ! A hang óva int.
Be szépek vagytok, ti bajai lányok!
Mélázok magamban szabad szárnyalással ,s megtorpanok:
Csoda, avagy álom…? mi mellettem elsuhan,
a termet….mily tökély! Lehet büszke leány, vagy akár
elomló asszony,… eh , mit számít! Szólnék ám, de…szám
(oh, miért)füttyent…bár nyomban visszakozom, késő.
A mosoly, kaján pír arcukon
megértőn ott virít két kuncogó leányomon.
Nőm ,- kissé előttünk -, lát, s hall mindent , nem szól:
magában ,mint ki forró titkot tud, lám csak mosolyog.
Később ,/ mert szép, s pirul a délután / otthon,
szikra- láng lobbant,…. s ágyba bújtunk legott.