Háló

Megtekintve: 53 alkalommal

Fütty

Tarkán  sétál a tömeg a heti piac felé….         

a reggeli nap vidáman rám nevet.

Kihúzom magam, has be ,mell ki, feszít a lélegzet.

Hála termetemnek, ellátok a fejek felett,

mellettem / apai büszkeség / két hajadon leányom lép,

kiket méltán bámul a merész férfinép.

Ámbár korom nem agg, sőt,  egyáltalán….

pajzán képzetem  támad ,ha szemem lágy ringó csípőt  lát,

és lobot vet vérem megint,

ha hamvas kebelcsoda  jő szembe,s lenge

illata kacéran arcon  legyint.

No , no ! A hang óva int.

Be  szépek vagytok, ti bajai lányok!                                                                                                            

 Mélázok magamban szabad szárnyalással ,s megtorpanok:

Csoda, avagy  álom…? mi mellettem  elsuhan,

a termet….mily  tökély! Lehet büszke leány, vagy akár                 

elomló asszony,… eh , mit számít! Szólnék ám, de…szám

(oh, miért)füttyent…bár  nyomban visszakozom, késő.

A mosoly, kaján pír  arcukon

megértőn ott virít  két kuncogó leányomon.

Nőm ,- kissé előttünk -, lát, s hall mindent , nem szól:

magában ,mint ki forró titkot tud, lám csak mosolyog.

Később ,/ mert szép, s  pirul a délután / otthon,

szikra- láng lobbant,….  s ágyba bújtunk  legott.

Vélemény, hozzászólás?