Megtekintve: 158 alkalommal

---

Csend van …

Csend van…
A sötétség lassan oson el.

Ablakom előtt
be-be pillant,
még vissza is kacsint néha.

“Míg meg nem kerüli a földet.“

Mire egész nem lesz újra, minden árnyék.

Mik a nap sütésben csak heverésznek,
itt-ott, szanaszét.

Én csak bámulok ki a fejemből.
Nézem a korai hajnalhasaktát
a messzinek tetsző horizont, első napsugarát.

Csak vak merengés csupán?!
Miközben a néma csend, le csurran a falakon.

Egyedül az idő maga!
Ki elmaszatolja… Majd mosolyra húzza néha a számat.
Mint ha egy mosoly lenne, időnként a bánat bére?!

Mint ha nem lenne önző az Ember…
S annak kifolyatott vére…
Az se több, csak egy olcsó ékszer!!!

Mint ha a nappal létezhetne anélkül,
hogy ne létezne éjjel.