Háló

Megtekintve: 69 alkalommal

Íriszedben

A kerti bútoron csalóka fények,
fejed fölött aranyba ring a messze,
egy új tavaszba hív pacsirtaének,
s a nap simítja színeit kezedre;

felém hajolsz, az életet meséled,
velem kacagsz, vidít pimaszkodásom,
s a sorsom útja íriszedbe téved,
puhán magába rejt a drága bársony;

csacsogni volna jó, örömre járva,
ölelni kell, ha szívbajunkra balzsam,
de csókpecséted ajkaim lezárja,
erembe reszket élet írta dalban;

tekinteted nyilával eltalál,
szemed tüzén elégni szép halál.

Vélemény, hozzászólás?